A Behram-pasi mecset – a „vidéki mecsetek hercege” Diyarbakırban

Diyarbakır mecsetjei között van egy, amelyről Godfrey Goodwin építészettörténész 1971-ben így írt: „Ez valóban a vidéki mecsetek hercege – díszítése és arányai egyaránt csodálatosak, a szigorú helyi stílus keretein belül.” A Behram-pasi mecset – egy 16. századi oszmán épület, amelyet Diyarbakır kormányzójának megbízásából emeltek, és amely feltehetően Sinan nevéhez is kapcsolódik – az egyik legkifinomultabb példája a birodalmi és a helyi építészeti hagyományok szintézisének. A bazaltból és mészkőből készült fekete-fehér falazat, a 15,9 méter átmérőjű kupola, a dijarbakiri gyártmányú csempék – mindez a Behram-pasi mecsetet kötelező megállóvá teszi a város történelmi sétáján.

A Behram-pasi mecset története és eredete

A mecsetet Behram pasa – Diyarbakır oszmán kormányzója (bejlerbeje) – parancsára alapították. Pontos kormányzási ideje nem ismert, de a legvalószínűbb időszak 1564–65 és 1567–68 között volt. Maga Behram pasa Kara Shahin Mustafa pasa fia volt, aki előtte Jemen és Egyiptom kormányzói tisztségét töltötte be, vagyis az Oszmán Birodalom legfelső adminisztratív elitjéhez tartozott. Behram pasa 1585-ben hunyt el, és Aleppóban temették el.

Az építkezés körülbelül 1564–65-ben kezdődött. A befejezés dátuma – 1572–73 (AH 980) – az bejárati portál feletti arab feliraton maradt fenn. Ez a keltező szöveg a legfontosabb dokumentum a kivitelezés kronológiájáról.

Az építész személye továbbra is nyitott és vitatott kérdés. A mester két fő önéletrajzi művének egyikében – a Tuḥfetü'l-mi'mārīnben – a mecset szerepel Sinan munkáinak listáján. Másik művében, a Tezkiretü'l-ebniye-ben azonban nem található meg. A kutatók úgy vélik, hogy ez az ellentmondás Sinan marginális szerepére utal a projektben: lehetséges, hogy ő csak Isztambulban hagyta jóvá a tervrajzokat, míg a közvetlen építkezést egy másik építész vezette – akár a fővárosból kifejezetten erre a célra küldött császári építész, akár egy magas szintű helyi mester. Az utóbbi verzióra utal a helyi építészeti technikák jellegzetes használata az oszmán stílusra jellemző elemek mellett.

Érdemes megjegyezni, hogy az ablak technikával készült fekete-fehér falazat – a fekete bazalt és a fehér mészkő váltakozó sora – nem jellemző a konstantinápolyi mecsetekre, de organikusan illeszkedik Diyarbakírba, ahol a regionális építészeti hagyomány részét képezi. Ez megerősíti: az építőbrigádot olyan helyi kőművesek és kézművesek alkották, akik jól ismerték a diyarbakiri építészet nyelvét.

Építészet és látnivalók

A Behram-pasi mecset ötvözi az oszmán program monumentalitását a helyi részletek intimitásával. Kívülről és belülről egyaránt gazdag anyagot kínál az építészetet értő ember számára.

Homlokzat és portikus

Az északi homlokzat fekete és fehér kőből álló, egymást váltó vízszintes sávokból épült – ez az ablak technika, amely a szíriai-mamluk hagyományból származik, és Délkelet-Anatóliában elterjedt. A bejárat előtt egy öt kupolás kettős portikus található. A külső portikus két középső oszlopa jellegzetes, csavart középső szakaszokkal rendelkezik, amelyek fekete és fehér kőből álló, egymást váltó sorokból állnak. A portikus többi oszlopa fehér márványból készült. Az egyetlen minaret a portikus északnyugati sarkában található.

Az északi homlokzat központi portáljával szemben egy nyolcszögletű ivókút áll. Piramis alakú teteje fekete és fehér kőből készült, csavart középső szakaszokkal rendelkező összetett oszlopokra támaszkodik – ezek szándékosan utalnak a portikus oszlopaira, egységes összhatást keltve.

A kupola és a belső tér

A mecset fő térfogata egy négyzet, további hajók nélkül, amelyet egy 15,9 méter (52 láb) átmérőjű kupola fed. A kupola egy tizenhatoldalú dobon nyugszik, amelynek minden oldalán ablakok találhatók. Nyolc hegyes ív tartja a kupolát belülről, könnyedség és tágasság érzetét kölcsönözve az imateremnek. A dob 16 ablakán átszűrődő szórt fény egyenletes nappali ragyogással tölti meg a belső teret.

Csempedekoráció

Az imaterem falainak alsó részeit nagy, négyzet alakú, mázas csempék borítják, amelyek sokszínű, máz alatti díszítéssel rendelkeznek. A szegély mentén két sor más mintázatú téglalap alakú csempe húzódik. A csempék minden valószínűség szerint magában Diyarbakırban készültek a 16. században – de mintázatuk és kivitelezésük nagyon hasonlít a híres iznik-i műhelyek termékeihez. J. Rayby kutató 1977–78-ban kifejezetten ezt a jelenséget tanulmányozta, feltételezve, hogy Diyarbakırban teljes értékű csempe-gyártás folyt, amely versenyt jelentett İzniknek.

Konstruktív jellemzők

Egy török építészeti kutató felhívta a figyelmet a bejárati portál felett található, korában egyedülálló megoldásra: a sarkokban a sorok fordított váltakozása – egy olyan technika, amely hasonlít a modern betonvázszerkezetek megerősítéséhez. A nyomáselv alkalmazása a kőműves munkában négyszáz évvel azelőtt, hogy elterjedt volna az építőiparban – a kivitelezők kiemelkedő szakértelmének bizonyítéka.

Érdekes tények és legendák

• Godfrey Goodwin klasszikus művében, az „A History of Ottoman Architecture” (1971) című könyvben a Behram-paşa mecsetet „a vidéki mecsetek hercegének” nevezte – ami ritka megtiszteltetés az iszlám építészetről szóló tudományos irodalomban.
• Sinan nevét csak az egyik önéletrajzában említi. Ez a tény vitát váltott ki a szakértők körében a szerzőség kérdéséről: a Behram Paşa Camii valódi építésze a mai napig ismeretlen.
• A belső teret díszítő 16. századi csempéket közvetlenül Diyarbakırban készíthették. Ha ez beigazolódik, a mecset bizonyítékul szolgálhat egy önálló kerámiaipari iskola létezésére, amely versenyt jelentett İzniknek.
• Behram pasa 1585-ben halt meg, és Aleppóban temették el. A róla elnevezett mecset túlélte őt magát és a diván bukását, amelynek szolgált – és a mai napig áll.
• A portál feletti sarokrészekben alkalmazott, fordított kőváltakozásos szerkezeti megoldás megelőzi a modern építészet elveit. A tudósok ezt a 16. századi diyarbakiri építészeti iskola jellegzetes „proto-mérnöki” megoldásai közé sorolják.

Hogyan juthat el oda

A Behram-pasi mecset Diyarbakır városának Sur történelmi negyedében található, a Ziya Gökalp utcában, nem messze a Nagy mecset (Ulu Cami)tól. A Diyarbakır repülőtér (DIY) közvetlen járatokat fogad Isztambulból, Ankarából és Izmirből; a repülőtérről a város központja körülbelül 7 km-re található taxival (15–20 perc).

A Sur történelmi negyedet legkényelmesebben gyalogosan lehet bejárni: a Behram-paşa mecset, az Ulu Cami, az İçkale és néhány más műemlék 10–15 perces sétára található egymástól. Tájékozódási pontként szolgál a Nagy mecset, ahonnan a Behram Paşa Camii néhány perc sétára van. A városi tömegközlekedés (dolmuşok és buszok) a Sur kapujáig közlekedik.

Tippek az utazóknak

A mecset aktív. A legjobb idő a látogatásra az imák közötti időszak, nappal. A belépés ingyenes; a küszöbnél vegye le a cipőjét, a nőknek kendőt kell viselniük. A belső térben próbáljon nem zavarni az imádkozókat.

A legjobb időszak Diyarbakırba utazni április-május és szeptember-október. Nyáron a városban nagyon meleg van (+38–42 fok), és Sur kőutcái felhalmozzák a hőt. Télen néha latyak és szél van, de nincsenek turistatömegek.

A mecset látogatását érdemes összekötni az UNESCO listájára felvett İçkale és Diyarbakır városfalainak megtekintésével. A közelben található a Ziya Gökalp Múzeum (Ziya Gökalp Müzesi), amely ugyanolyan történelmi bazaltépületben található, mint a Jahit Sıtkı Tarancı Múzeum. A diarbakiri konyha külön figyelmet érdemel: húsételek, lencséből készült börek, helyi baklava – mindez megfizethető áron kapható a Sur éttermeiben.

A történelmi Sur negyed a 2015–2016-os háborús események után helyreáll, az utcák egy részét már felújították. Ennek ellenére a Behram-pasi mecset megőrizte kinézetét, és továbbra is a tartományi oszmán építészet csúcspontja marad – az a „herceg”, akinek öt évszázad alatt sem a kupolája, sem a csempeborítású díszítése, sem a portál feletti arab felirat nem változott.